Bárkik is fognak a jövőben komolyan foglalkozni a magyar nyelvvel, nem csupán a finnugrista "kerettörténetet" lesz szükséges a szemétdombra hajítaniuk, de a részleteket illetően is tanulniuk kell azoknak a hibáiból, akikre ez a foglalatosság eddig rá volt bízva.
Példaként nézzük most 'izzik, izzó' szavainkat.
I. A 2006-os Etimológiai szótár annyival intézi el a dolgot, hogy "ismeretlen eredetű".
Már volt róla szó, hogy a magyar nyelv eredetével kapcsolatos vizsgálódások feladata nem abszolút bizonyosságok meggondolatlan kinyilatkoztatása; a kutató - korlátainak ismeretében - csupán a 'lehetséges' ill. 'valószínű' kategóriákban gondolkodhat reálisan.
Ezt viszont meg kell tennie; ha egy mód van rá, nem választhatja a kényelmesebb, könnyebb utat egyszerűen ráütve szavainkra a fenti bélyeget.
Tanulság: hagyjuk másokra azt a felfogást, miszerint a "lustaság fél egészség".
II. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára a következőt írja:
Láthatóan meglehetősen ingoványos számukra a terep:
- "bizonytalan eredetű",
- "talán",
- "lehetett",
- "eredetinek látszó",
- "meg nem magyarázott".
Egy dologban azonban tökéletesen bizonyosak: "Török származtatása téves."
Lássuk, vajon minden tényezőt figyelembe vettek-e ex cathedra kijelentésük kinyilatkoztatásánál; nem utalnak-e esetleg mégis bizonyos jelek arra, hogy közös türk-magyar örökségről van szó.
1. A szó első adatában a magas hangrendűséget szerintük "nyomdai betűhiány" okozta.
Lehetséges; de más lehetőség is van.
Az ótörök változat ugyanis magas hangrendű, a későbbi változatok pedig ingadoznak a mély és a magas hangrend között.
Magas hangrend:
Például üzbég:
Ujgur:
Mély hangrend:
Például türkmén:
Kirgiz:
(Ennek figyelembe vételével talán a zürjén stb. alakokkal történő egyeztetés sem annyira problémás hangrend szempontjából.)
2. Az 1595-ös adat: "izdo"
A -d- megjelenésére nem vesztegetnek szót, pedig lehet, hogy érdemes volna.
Például a kazakban nemcsak:
... hanem párhuzamosan olyan alak is használatos, amelyben -t- található:
Azeri:
3. Megjegyzik, hogy sokáig csak igenevekben fordul elő.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatban a türk szavak esetében.
Az ótörök igénél:
Kevés előfordulás, csak a XI. századtól kezdődően.
Az igéből képzett alaknál:
Sok előfordulás, már a VIII. századtól kezdődően.
/A mai tatárban példának okáért az ige nem is használatos, csak a képzett alak:/
4. Az 'izzik, izzó' és az 'izzad' szavak összefüggése.
Például az említett tatár szót tovább képzik és - akárcsak a magyarban - létrejön az 'izzad' jelentésű ige:
Előfordulhat ugyan, hogy mindezek a hasonlóságok, párhuzamosságok csupán a véletlennek köszönhetőek, azonban legalább észre kellene venni őket és esetleg a "lehetséges" kategóriába sorolni a türk és magyar szavak összetartozását.
Tanulság: bizony szükségesek a türk nyelvi ismeretek is, fontos a részletekre kiterjedő, alapos vizsgálat ahhoz, hogy értékelhető eredmény szülessen.
...