Bárkik is fognak a jövőben komolyan foglalkozni a magyar nyelvvel, nem csupán a finnugrista "kerettörténetet" lesz szükséges a szemétdombra hajítaniuk, de a részleteket illetően is tanulniuk kell azoknak a hibáiból, akikre ez a foglalatosság eddig rá volt bízva.

Példaként nézzük most 'izzik, izzó' szavainkat.

I. A 2006-os Etimológiai szótár annyival intézi el a dolgot, hogy "ismeretlen eredetű".

Már volt róla szó, hogy a magyar nyelv eredetével kapcsolatos vizsgálódások feladata nem abszolút bizonyosságok meggondolatlan kinyilatkoztatása; a kutató - korlátainak ismeretében - csupán a 'lehetséges' ill. 'valószínű' kategóriákban gondolkodhat reálisan.

Ezt viszont meg kell tennie; ha egy mód van rá, nem választhatja a kényelmesebb, könnyebb utat egyszerűen ráütve szavainkra a fenti bélyeget.

Tanulság: hagyjuk másokra azt a felfogást, miszerint a "lustaság fél egészség".

II. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára a következőt írja:

Láthatóan meglehetősen ingoványos számukra a terep:  

- "bizonytalan eredetű",

- "talán",

- "lehetett",

- "eredetinek látszó",

- "meg nem magyarázott".

Egy dologban azonban tökéletesen bizonyosak: "Török származtatása téves."

Lássuk, vajon minden tényezőt figyelembe vettek-e ex cathedra kijelentésük kinyilatkoztatásánál; nem utalnak-e esetleg mégis bizonyos jelek arra, hogy közös türk-magyar örökségről van szó.

1. A szó első adatában a magas hangrendűséget  szerintük "nyomdai betűhiány" okozta.

Lehetséges; de más lehetőség is van.

Az ótörök változat ugyanis magas hangrendű, a későbbi változatok pedig ingadoznak a mély és a magas hangrend között.

Magas hangrend:

Például üzbég:

Ujgur:

Mély hangrend:

Például türkmén:

Kirgiz:

(Ennek figyelembe vételével talán a zürjén stb. alakokkal történő egyeztetés sem annyira problémás hangrend szempontjából.)

2. Az 1595-ös adat: "izdo"

A -d- megjelenésére nem vesztegetnek szót, pedig lehet, hogy érdemes volna.

Például a kazakban nemcsak:

... hanem párhuzamosan olyan alak is használatos, amelyben -t- található:

Azeri:

3. Megjegyzik, hogy sokáig csak igenevekben fordul elő.

Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatban a türk szavak esetében.

Az ótörök igénél:

Kevés előfordulás, csak a XI. századtól kezdődően.

Az igéből képzett alaknál:

Sok előfordulás, már a VIII. századtól kezdődően.

/A mai tatárban példának okáért az ige nem is használatos, csak a képzett alak:/

4. Az 'izzik, izzó' és az 'izzad' szavak összefüggése.

Például az említett tatár szót tovább képzik és - akárcsak a magyarban - létrejön az 'izzad' jelentésű ige:

Előfordulhat ugyan, hogy mindezek a hasonlóságok, párhuzamosságok csupán a véletlennek köszönhetőek, azonban legalább észre kellene venni őket és esetleg a "lehetséges" kategóriába sorolni a türk és magyar szavak összetartozását. 

Tanulság: bizony szükségesek a türk nyelvi ismeretek is, fontos a részletekre kiterjedő, alapos vizsgálat ahhoz, hogy értékelhető eredmény szülessen.

...