Hogy szakembereink mennyire be vannak oltva a türk nyelvek (ismerete) ellen, nem szükséges hangsúlyozni.
Ám az meglepő, hogy még ott sem akarják észrevenni a fennálló párhuzamosságokat, hasonlóságokat, ahol azok szembetűnőek (és még a finnugrista meseszövésben sem okoznának zavart, vagyis az ő szempontjukból is teljesen 'ártalmatlanok').
Lássunk példákat!
"vö. angol ask 'kér; kérdez'"
Fel sem merül számukra türk nyelvi párhuzam:
Noha a magyar nyelvhez - még szerintük is - jóval közelebb álló tatár esetében ugyanaz a helyzet.
"vö. latin, francia"
(A latin szó hibás írásától most tekintsünk el; helyesen: incassum.)
Természetesen fel sem merül számukra türk nyelvi párhuzam:
Holott a török analógia sokkal szemléletesebb, hiszen esetében a magyarhoz hasonlóan toldalékot látunk (nem pedig prepozíció áll), a birtoklásra utalásról (-u-) nem is beszélve; pontosan mint a magyar hi-á-ba.
"Hasonló szemléletre vö. német"
Megint nem merül fel számukra türk nyelvi párhuzam:
Pedig ez valóban érdekes összevetés volna, hiszen itt nem csupán a 'kar' > 'átkarol' szimpla levezetéséről van szó, hanem az 'öl', 'a két kar által felnyalábolt mennyiség' és az 'átkarol, átölel' szavakban mindkét nyelvben fellelhető sajátos összefüggésről (kar - öl).
Vagyis: jöhet bármilyen nyelv, csak ne türk legyen?
