Dr. Keresztes László (ny. egyetemi tanár, KLTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék):
Vámbéry Ármin fejet hajtott a finnugristák érvei előtt.
/A magyar nyelv eredete. (in: A nyelvrokonságról. Budapest, 2010 [Főszerk. Honti László], 279. oldal)/
Akkor bizonyára jó érveik voltak.
Vagy talán mégsem, mert akkor a finnugrista Szinnyei József 1899-ben nem így írt volna:
Ellenben minden bizonynyal csak nagyon kevesen fogják helyeselni és elfogadni annak a megokolását, hogy a szerző mért hivatkozik e művében gyakran a magyar nyelvre is. Azt mondja, s tudjuk, nem először: „Die Sprache der Magyaren ist eine intensive Mischsprache finnisch-ugrischer und türkischer Provenienz, ein Sprachamalgam, welches nicht nur im Wort-, sondern auch im Formenschatze sich kundgiebt...” (17. l.) Hiszen jól tudjuk, hogy minden nyelv vegyüléknyelv oly értelemben, hogy mindenikben van több vagy kevesebb idegen hatás nyoma, s ebben a tekintetben a magyar sem kivétel; csakhogy a szerző mást ért a vegyüléknyelven, mikor a magyart finn-ugor és török 'Sprachamalgam'-nak nevezi. De ezen kár volna vitatkozni, mert ez a vitás kérdés már ad acta van téve.
Nyelvtudományi Közlemények, 1899. 470. oldal [az ismertetett Vámbéry-írás: Noten zu den alttürkischen Inschriften der Mongolei und Sibirien. (Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne XII.) Helsingfors, 1899.]
Tehát, miután - legalábbis Szinnyei szerint - a „vitás kérdés ad acta” lett téve, Vámbéry továbbra is türk-ugor „Sprachamalgam”-ról beszél.
A már csak halála után megjelent, utolsó munkájában sincs semmi nyoma „pálfordulásnak”; e művének elején feleleveníti korábbi könyveit, anélkül, hogy változtatási szándékot jelezne rajtuk:
E munkák közül első »A magyarok eredete« című 1882-ben megjelent könyvem; ebben nagyjában és általános vonásokban reámutattam arra az egyoldalúságra, amelybe az eddigi kutatást a magyar nép és nyelv finn-ugor elemeinek túlságos kiemelése sodorta. Hogy méltókép hívjam fel a figyelmet erre az egyoldalúságra, szükségesnek láttam, hogy a bizonyító anyagot a filológiának és etnológiának minden területén felhasználjam, kiemelve természetesen, hogy a magyar nyelv keveréknyelv [...]
/A magyarság bölcsőjénél. Budapest, 1914. 5-6. oldal/
Bárhogy vélekedjen is Vámbéryről, talán jogos az elvárás Dr. Keresztessel szemben: az igazat, csakis az igazat.
