Azt kell mondanom: végső soron köszönet illeti a nyest.hu-t.
http://www.nyest.hu/renhirek/finnugrista-fagyi-mint-aki-halkan-belelepett
Nem elsősorban arra a szellemes, ám kissé tiszteletlen célzásukra gondolok, miszerint a finnugristák háza táján valami (amibe bele lehet lépni) bűzlik - ez inkább csak helyzetfelismerő képességüket dicséri és azt sejteti, hogy egy esetleges megújulásban szerepet vállalnak majd.
(Felém egyébként mint kívülálló felé csak a szagot hozza a szél, más módon nem érint a dolog.)
Jelen blogról szóló írásuk elolvasásának - az ismertetés felületessége, tévedései dacára - összességében pozitív hozadéka volt: jóval reálisabban kezdtem látni, hogy mekkora jelentőséget érdemes tulajdonítanom a választott témának (finnugrizmus).
Ennek megfelelően akkor eldöntöttem, hogy egy-két bejegyzésre még sort kerítek, aztán szakembereink a továbbiakban 'fogadják ásításomat' (copyright by Weöres Sándor).
Ami a bejegyzésekben foglaltakat illeti, úgy érzem: sapienti sat - 'sapiens' alatt nem feltétlenül finnugristákat érve - tisztelet a kivételnek.
Végezetül - megköszönve figyelmüket - szabadjon a blog olvasói felé egy javaslattal élnem: ha tehetik, olvassák el Sajnovics János naplóját (meg a leveleit).
Ráadás (hisz a vér nem válik vízzé...):
Fejes László írja Vámbéryvel kapcsolatban:
az ugor–török háború kitöréseként viszont 1869-ben megjelent munkáját, a Magyar és török-tatár szóegyeztetéseket tekintjük.
http://renhirek.blogspot.com/2009/12/felreertesek-az-ugor-haboruval.html
Ehhez a következő észrevételt tenném (nem agresszíven és nem kioktatóan):
Szinnyei József 1883-ban ír az Egyetemes Philologiai Közlönyben (61. oldal) Vámbéry „hadüzenetéről” (akinek A magyarok eredete című 'ethnológiai tanulmánya' 1882-ben jelent meg).
Szintén ő az 1884-ben megjelent Budenz-albumban (26. oldal) „a múlt évben megindult ugor-török háborúról” beszél.
Szinnyei kortárs és résztvevő - nem valószínű, hogy az évszámot eltévesztette volna.
(Megjegyzés: véleményem szerint persze átvitt értelemben is csak szubjektíve érezhette „háborúnak”, hiszen Vámbéryéknek a finnugor oldal akadémiai, egyetemi és sajtópozícióit tekintve esélyük sem volt.)
Ami Vámbéry Magyar és török-tatár szóegyezések című - a Nyelvtudományi Közleményekben publikált - munkáját illeti, ebben a magyar nyelvet török elemei ellenére még egyértelműen „az ugor nyelvcsaládhoz” számította (120. oldal), tehát az alapkérdésben nem mutatott szembenállást.
Budenz ugyancsak a Nyelvtudományi Közleményekben adta közre bírálatát - és ezzel le is zárult a dolog: az érintett nem válaszolt, mások nem szóltak hozzá.
