1867: kiegyezés Ferenc József és a magyarországi politikai vezetők között
A fenti történelmi dátum és esemény közismert.
Ugyanebben az évben azonban történt egy másik kiegyezés is, amely nem ennyire ismert, de jelentősége - legalább a nyelvészetben - óriási: ezt Budenz professzor kötötte Budenz professzorral.
A Nyelvtudományi Közleményekben látott napvilágot a dolog A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések cím alatt.
Előzménye az, hogy az 1858-ban Magyarországra érkezett Budenzet néhány év alatt képzett nyelvész és Hunfalvy Pál embere lévén a korabeli (nyelv)tudományos életben kis híján királlyá koronázták (1861-ben már az Akadémia tagja).
Ez roppant hízelgő volt rá nézve, de egyben elviselhetetlen teher is: az eredetileg indoeurópai nyelvek ismeretére kiképzett Budenztől ugyanis elvárták, hogy a görög, latin stb. mellett a magyar, a török és finn nyelveket olyan szinten tanulmányozza, hogy egymaga teljes egészében felfedje (mégpedig mihamarabb) a magyar nyelv eredetét, rokonságát.
Ilyen elvárásnak persze lehetetlen megfelelni.
Megszületett tehát a kompromisszum, amelyet említett munkájának bevezetésében ismertetett: a feladatot le kell szűkíteni.
"E föladat nem lehet más, mint tüzetesen azon nyomozásokat megtenni, melyek a finn-ugor nyelvcsoport egységes alapnyelvének visszaállítására (reconstruálására) kívántatnak."
És ez "előbbre való és sürgetőbb", mint a török alapnyelv rekonstruálása.
A 'török-feladattól' ily módon megszabadult.
(E leszűkítésnek megfelelően járt is el: a következő évben egyetemi magántanárnak habilitáltatja magát a 'magyar-ugor összehasonlító nyelvészet' előadására, majd tanszéket kap, rendes tanárrá nevezik ki; kiadja a Magyar-ugor összehasonlító szótárt; a külföld felé is üzen: Über die Verzweigung der ugrischen Sprachen, Ugrische Sprachstudien; tanulmányok, pl. Denominativ igék az ugor nyelvekben; átveszi a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését és - mint a Budenz-Albumban olvashatjuk - "első sorban az ugor nyelvészet szolgálatára rendelte" stb.)
Ugyanebben a munkában rögtön kiadja az ukázt is: nem a különféle nyelveket, "csak ezen reconstruált alapnyelveket kell és lehet egymáshoz hasonlítani".
Utódai ezért kénytelenek megalapozatlan 'alapnyelvi' találgatásokba bocsátkozni:
Komolyan gondolják vajon, hogy - miközben 'alapnyelvet' is csak hipotetikusan, igencsak ingoványos terepen járva lehet kreálni - bizonyosan ki lehet jelenteni ebből az időtávlatból: "az ugor alapnyelvben ez a szó jövevényszó egy ótörök nyelvből"?
Ráadásul csak félig követik az ukázt - hűtlenek mesterükhöz -, hiszen az ugor 'alapnyelv' mellett nem a török 'alapnyelv' szerepel összehasonlításul, hanem 'egy ótörök nyelvről' beszélnek.
Budenz professzor egyébként elég okos volt ahhoz, hogy a ma ural-altaji néven összefoglalt nyelvek 'nyelvanyagi egyezései' kapcsán belássa:
"Ennek kielégítő magyarázatát csak oly föltevésben lelhetjük, hogy az egyes altaji nyelvcsoportok is valamikor egy egységet képeztek, és ezen korból örökölték mind azon közösségeket, melyeket még elénk mutatnak".
'Egy egységet képeztek'.
Nos, ebben utódai végképp hűtlenekké lettek hozzá:
Nem azt mondják, hogy közös szóval van dolgunk, hanem egy semmitmondó 'vö. még török...' megjegyzést vetnek csak oda.
Pedig távolról sem elegendő az odavetett megjegyzés, állást kellene foglalniuk: elismerni az összetartozást vagy komoly érvekkel cáfolni azt.
