Dr. Klima László (egyetemi docens, ELTE Finnugor Tanszék):
A Sárospatakon is tanító J. A. Comenius (1592−1670) először 1631-ben megjelent, Grammatica latino-vernacula című munkájában a prepozíciókról azt írja, hogy „vannak olyan nyelvek, amelyek ezeket a szócskákat nem előre teszik, hanem hátra, pl. a magyar és a finn az európaiak közül…”5
5. Vértes O. András: Comenius a magyar és a finn nyelv egy közös sajátosságáról. Nyelvtudományi Közlemények, 53. 1952. 290−291. Idézi Domokos Péter: I. m. Bp. 1998.2 40.
/http://finnugor.elte.hu/?q=urkuttort/3/
Dr. Bereczki Gábor (professor emeritus, ELTE Finnugor Tanszék):
a magyar és a finn nyelv tipológiailag közel áll egymáshoz. Ezt egy 1657-ből származó írásában Amos Comenius (1592-1670) is megállapítja, ezért sokáig őt tartották a magyar nyelv finnugor volta felfedezőjének.
/Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. (in: A nyelvrokonságról. Budapest, 2010 [Főszerk. Honti László], 31. oldal)/
1. Ami az évszámokat illeti: 1631-ben jelent meg vagy 1657-ből származik?
Szakembereink csalódást okoznak: egyik állítás sem igaz.
Akkor honnan a két dátum?
A Dr. Klima által hivatkozott Vértes-cikkben megtaláljuk, hogy Comenius ismeretei egyik forrásának, Andreas Bureusnak a műve jelent meg először 1631-ben, nem pedig Comeniusé.
Azt valójában az 1657-ben megjelent Opera didactica omnia című gyűjteményből ismerjük, amelyből megtudjuk, hogy a szóban forgó Grammatica Latino-Vernacula az 1642 és 1650 közötti időszakból származik (Pars II., címlap).
2. Comenius nem állapítja meg, hogy „a magyar és a finn nyelv tipológiailag közel áll egymáshoz”, egyébként sem a két nyelvet hasonlítja össze egymással, hanem nyelvtani jelenségek általános tárgyalása közben megemlíti, hogy a tárgyalt jelenség megtalálható ezekben a nyelvekben.
Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy Comenius többet érdemel az ilyen felületes, pontatlan emlegetésnél.
