Dr. Klima László (egyetemi docens, ELTE Finnugor Tanszék):
Szenci Molnár Albert (1574−1634) igyekezett egyesíteni a kétféle tudást: a hazai hun−magyar hagyományt és az erősödő európai vélekedést a jugor−magyar nyelvrokonságról. Latin-magyar szótárának előszavában így ír: „Ezt a magyar népet a jóságos nagy Isten − ugyanúgy, mint hajdan Izráel népét a Vörös-tengeren át − mozdította ki a szkíta pusztaságból és a Maiótis ingoványain keresztül − egy szarvas útmutatásával! − csodálatos módon vezérelte, és Európának erre a leggyönyörűségesebb részére helyezte…” Magyar grammatikája előbeszédében viszont a következőképpen fogalmaz: „…ha most valaki azt kérdezné tőlem, hogy honnan ered ez a nyelv, vagy mely más nyelvekkel rokon, bevallanám, hogy nem tudom. Látom ugyanis, hogy akik mostanában több nyelvű szótárakat szerkesztenek és az illető nyelveket eredetük szerint megfelelő osztályokra tagolják, a magyart mindig kérdésesnek hagyják. Annyi bizonyos, hogy nyelvünk az európaiakkal nem rokon… Tudom azonban a legtudatlanabbakkal együtt, hogy Ázsia szkíta vidékein ma is élnek bizonyos népek, amelyek a mi hun nyelvünket használják.”3
A két idézetből látható, hogy Szenci Molnár a magyar krónikák mellett olvasta Miechow (és esetleg más szerzők) műveit is.
3. Szenci Molnár Albert válogatott művei. Bratislava, 1976. 177−178., 254. Idézi Domokos Péter: Szkítiától Lappóniáig. I. m. Bp. 1998.2 39−40.
/http://finnugor.elte.hu/?q=urkuttort/3/
Mire építi fel Dr. Domokos Péter (professor emeritus, ELTE Finnugor Tanszék) illetve az ő gondolatmenetét továbbvivő Dr. Klima a Szenci Molnár Albertnél érzékelni vélt kettősséget?
A második Szenci-idézet utolsó mondatára, amelyet a fenti fordításban így olvasunk:
Tudom azonban a legtudatlanabbakkal együtt, hogy Ázsia szkíta vidékein ma is élnek bizonyos népek, amelyek a mi hun nyelvünket használják.
Ez a mondat bizonyítaná, hogy Szenci Molnár Albert tud a jugor-magyar nyelvrokonságról és olvasta Miechow műveit.
Biztosak lehetünk ebben?
Nézzük az eredetit:
An vero in Scythicis Asiae finibus supersint gentes aliquae, nostra Lingua Hunniaca utentes, juxta cum ignarissimis scio.
/Nova grammatica Ungarica. Hanoviae, 1610. 22. oldal/
Vagyis: épp annyira tudja, mint a legtudatlanabbak, tehát sehogy.
(A „juxta cum” jelentése az „aeque ac”-hoz hasonlóan „éppen úgy, épp annyira” .
A „juxta cum ignarissimis scire” jelentése „épp annyira tudni, mint a legtudatlanabbak”, „egyáltalán nem tudni”.)
Szenci Molnár itt egész egyszerűen bevallja, ő bizony nem tudja, hogy beszélik-e még a nyelvünket Ázsiában.
Dr. Domokos és Dr. Klima viszont az ellenkezőjét olvassa ki a mondatból és légvárat épít a jugor-magyar nyelvrokonságot ismerő Szenciről...
