Dr. Bereczki Gábor (professor emeritus, ELTE Finnugor Tanszék) Dr. Domokos Péter (professor emeritus, ELTE Finnugor Tanszék) könyvrészlete alapján drámai dilemmát vél felfedezni, amelyet így ecsetel:
Nem ritka jelenség, hogy egy-egy literátorunk nem tud dönteni a két oldal között: a szíve Szkítia felé húzza, az esze Lappónia irányába. … a legplasztikusabb példát Arany János szolgáltatja. Ő az Akadémia főtitkáraként jól ismerte a magyar nyelv eredetének problémakörét. Ezzel kapcsolatos meggyőződéséről akadémikustársának, Barna Ferdinándnak (1825-1895) „A finn költészetről tekintettel a magyar ősköltészetre” című tanulmányáról írott bírálata (Barna 1872) ékesen tanúskodik: „Barna Ferdinánd értekezését... az Akadémiai értekezések során leendő kiadásra méltónak ítélem, mint amely II. részében igen érdekes és sok újat tartalmazó összehasonlítást teszen a finn költészet - különösen a Kalevala - s a magyar, jelesül a székely népköltészet között; III. részében pedig a finn hitrege istenségeit a magyar népi hagyományokban elég szerencsésen nyomozza. Kevésbé sikerültnek tartom az I. részt, melyben fölötte sok beszéd fordíttatik az altaji (= finnugor, B. G.) hasonlító nyelvtudomány szükséges voltának bizonyítására, mit irodalmunkban nem tudom, hogy valaki tagadna többé” (Arany János Összes Művei. XIV. 1964. no. 450; idézi Domokos 1998: 124).
Ezeket az az Arany János írja, aki a Buda halálában százszázalékosan a krónikák anyagából merít. Nyilván ezekhez húzta a szíve, másrészt pedig az olvasóközönség is idegenkedve fogadta volna, ha valami meghökkentően mást kapott volna.
/Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. (in: A nyelvrokonságról, Budapest, 2010. [Főszerk. Honti László], 34-35. oldal)/
Íme Arany János megyőződése a finnugor hasonlító nyelvtudomány szükségesséről!
Bizonyára komolyan is vehető szakemberünk felfedezése; ennek eldöntéséhez már csak azt kell ellenőriznünk, hogy helyes-e Dr. Bereczki állítása: „altaji = finnugor”.
Barna Ferdinánd szóban forgó tanulmánya így kezdődik:
Az altáji összehasonlító nyelvészet fontossága ugyan ma már a t. Akadémia nyelvészeti osztályában nemcsak el van ismerve, de sőt a m. évi május 31-én tartott összes ülés alkalmával, midőn e díszes testület egyik nagyérdemű tagja Fogarasi János úrnak - egy a kazáni egyetemre a rokon nyelvek, s különösen a mongol nyelv tanulmányozása végett küldendő magyar ifjú utaztatása költségei fedezésére tett nagylelkű alapítványa tárgyaltatott...
Altáji összehasonlító nyelvészet, mongol mint rokon nyelv.
A 24. oldalon ezt írja:
Szólnom kellene még a rokon nyelvek között a török-tatár nyelvekről. Alapos elsajátításuk úgy az altáji összehasonlító nyelvészetre, mint ó és újabbkori történelmünkre csak oly fontos mint a finn-ugor nyelveké;
Altáji összehasonlító nyelvészet, török-tatár mint rokon nyelv.
A 27. oldalon:
… az Etele hunjai egymásra ismerni fogó unokái (magyarok, finnek, törökök)...
Hunok, magyarok, finnek, törökök rokoni közösségben egymással!
A fentiek egyértelművé teszik:
1. Dr. Bereczki tévesen azonosítja az altaji hasonlító nyelvtudományt a finnugorral, hiszen abba a tanulmány szerint beletartozik a török-tatár és a mongol is (manipulációra ne gondoljunk); következésképpen Arany nyelvtudományról való vélekedéséről is hamis képet ad.
2. Összeomlik a gondolatmenet, miszerint Arany János szíve és esze drámai összeütközésben lett volna; Arany az, akinek ismerjük: a hun-magyar hagyomány tisztelője, akinek elsősorban a magyarság, a magyar nyelv fontos, csak másodsorban az, hogy nyelvünk, valamint a finn, török, mongol nyelvek között bizonyos egyezések vannak.
(Azt a pimasz állítást, hogy a költő az olvasóközönség ilyen irányú igényeit kielégítendő használta volna a krónikás hagyományt, felesleges cáfolni.)
Kérdés: ez a kínos melléfogás - tévtan? - hogyan kerülhette el a főszerkesztő, Dr. Honti László (egyetemi tanár, KRE Magyar Nyelvtudományi Tanszék, az MTA rendes tagja), továbbá a szerkesztők: Dr. Csúcs Sándor (egyetemi tanár, PPKE Finnugor Tanszék) és Dr. Keresztes László (ny. egyetemi tanár, KLTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék) figyelmét?
Megjegyzés: szakemberünk Arany Jánost érintő okoskodása Hunfalvy Pált juttathatja eszünkbe.
Utóbbi szintén feljogosítva érezte magát Arannyal kapcsolatban nagy okosságokat előadni (Magyar Nyelvészet, 1857. 68-77. oldal).
