Czvittinger Dávid érdeme, hogy a XVIII. század elején latin nyelven összeállított egy név- és adattárat magyarországi tollforgatókról.
Komoly érdem ez önmagában is, de szakembereinknek mégsem volt elég; megtoldották egy nem létezővel.
A művelet nem egyetlen lépésben történt, folyamat eredményeként alakult ki, amely a következőképpen szakaszolható:
1. A német Johann Eckhartnál ezt olvashatjuk:
Hinc discimus Hunnos (h) cum Slavicis nationibus; Hungaros cum longe dissitis Finnis (i) unam olim gentem fuisse.
(h) […] pateat jam falli Franciscum Foris Otrokocsium, [...]
(i) Finnorum cum Hungaris cognationem jam agnovisse dicitur Comenius & Stiernhelmius in laudata Gothicorum Evangeliorum praefatione miratur, quod in Lexico Ungarico Molnari bene multa vocabula Ungarica invenerit Finnis communia.
/De usu et praestantia studii etymologici in historia. Helmestadii, 1707. I./
Vagyis a (h) lábjegyzetben azt állítja, hogy Otrokocsi Fóris Ferenc téved, majd az (i) lábjegyzetben azt írja: „mondatik/mondják” (dicitur), hogy Comenius felismerte a finn-magyar rokonságot, Stiernhelmius pedig csodálkozik, hogy a szótárban sok olyan magyar szót talált, amelyek finnekéivel közösek.
2. Czvittinger Dávid könyvében az Otrokocsi Fórisról írott résznél hasznosítja Eckhart szöveghelyét azzal a bevezetéssel, hogy Eckhart „tévesnek jelölte” Otrokocsi hunokkal kapcsolatos nézetét, majd összefoglalja a német szerzőnél olvasottakat:
Hungaros contra cum longe dissitis Finnis unam olim gentem fuisse asseritur, qvam cognationem jam agnovisse dicitur Comenius & Stiernhelmius, qvi in Gothicorum Evangeliorum praefatione miratur, qvod in Lexico Ungarico Molnari bene multa vocabula Ungarica invenerit Finnis communia.
/Specimen Hungariae literatae. Francofurti et Lipsiae, 1711. 151. oldal/
Világos a szövegből, hogy Czvittinger nem saját véleményt mond, hanem más véleményét ismerteti: „asseritur” vagyis „[Eckhart által] állíttatik”.
3. Vértes O. András felfedezi a Specimennek ezt a helyét és kijelenti:
[…] helyet adott munkájában a finnugor nyelvrokonság gondolatának: az OTROKOCSI FÓRISt bíráló ECCARDUS (ECKHART) szavainak.
Majd fokozza az érdemet:
[…] ő az egyik első magyar ember, aki a finnugor nyelvhasonlítás gondolatát tudomásul veszi, sőt terjeszti is.
/Czvittinger a finnugor nyelvrokonságról. Nyelvtudományi Közlemények, 1962. 223. oldal/
Ezzel el is kezdődött Czvittingernek a finnugrista mozgalmi panteonba besorolása; hiszen „terjeszti a finnugor nyelvhasonlítás gondolatát”.
Érezhető az erős túlzás, hiszen a szerző nem terjeszt semmit, hanem egyszerűen ismertet egy véleményt, idéz egy a szócikkében szereplő szerzővel kapcsolatos helyet.
4. S. Sárdi Margit továbbfejleszt:
De vallanak nyelvészeti jellegű megjegyzései a kor legmodernebb szintjén álló nyelvi műveltségéről is. Otrokocsi Fóris Ferencnek a magyarok eredetéről szóló művében foglaltakkal, a hun-magyar azonosság gondolatával Johann Georg Eckhard értekezését állítja szembe:
„a hunok és a magyarok különböző nemzeteket alkottak … a magyarok a messze szétszóródott finnekkel alkottak egykor egy törzset, ezt a vérrokonságot ismerte, mondja, már Comenius és Stiernhelm is...”
/Czvittinger Dávid bizonysága. Irodalomtörténet, 1977. 14. oldal/
Czvittinger nála már nemcsak „helyet ad” Eckhart/Eckhard szövegének, hanem „szembeállítja” azt Otrokocsi Fóriséval.
Továbbá: mivel Sárdi Margit nem ismeri fel a szenvedő igealakot (dicitur), fordításában „mondatik/mondják” helyett (mely általános vélekedésre utal) a konkrét személyre utaló „mondja” szerepel.
Ez a fordítás két - egyaránt téves - értelemezési lehetőséget ad: a mondat eredetileg Eckhardtól, vagy pedig Czvittingertől származna. Az olvasó döntése, hogy melyiket választja.
5. Domokos Péternél a fentebbi helyek alapján ez olvasható:
Otrokocsi nézeteivel vitatkozva őstörténetünkről is szól a magyar tudományos élet egyik korai jelentős alakja, irodalomtörténet-írásunk úttörője, Czvittinger Dávid (1680-1743). „Specimen” címen emlegetett 1711-ben kiadott nevezetes latin nyelvű munkájának bennünket érdeklő passzusáról S. Sárdi Margit írja: „ Otrokocsi Fóris Ferencnek a magyarok eredetéről szóló művében foglaltakkal, a hun-magyar azonosság gondolatával Johann Georg Eckhard értekezését állítja szembe” - s itt - immár Czvittingernek - döntő fontosságú megállapítása olvasható: „... a hunok és a magyarok különböző nemzeteket alkottak... a magyarok a messze szétszóródott finnekkel alkottak egykor egy törzset, ezt a vérrokonságot ismerte, mondja, már Comenius és Stiernhielm is...
/Szkítiától Lappóniáig. Budapest, 1998. 42. oldal/
Szerinte Czvittinger „vitatkozik” Otrokocsi Fórissal.
Domokos Péter úgy értelmezi, hogy a „mondja” Czvittingerre vonatkozik és egész légvárat épít a tévedésre:
Ennél azonban többről van szó. Voltaképpen kezdik kétségbe vonni a szkítiai őshaza elméletet, illetve a hun-magyar azonosság gondolatát, pontosabban: kísérlet történik erre némely bizonytalan előzmények után, s szintén külföldi eredmények, kutatások ösztönzésére. Ezt a rendkívül fontos tényt a finnugrisztika tudománytörténete nem ismeri, nem értékelte Pápay József sem 1922-ben (A magyar nyelvhasonlítás története. Bp.), Zsirai sem 1937-ben (Finnugor rokonságunk). Pedig éppen 60 évvel lehetne általa korábbra datálni a magyar finnugrisztika kezdeteit.
(42-43. oldal)
6. Klima László a következő láncszem, a folyamat betetőzője:
A finnugor nyelvrokonság kutatásának a 17. század 2. felében megszületett eredményei meglehetősen hamar ismertté válnak Magyarországon. CZVITTINGER Dávid (1675−1743) Specimen Hungariae Literatae… című, 1711-ben megjelent magyar irodalomtörténetében OTROKOCSI FÓRIS Ferenc nézeteivel ECKHART véleményét állítja szembe, s a hun−magyar rokonságot tagadva COMENIUSRA és STIERNHIELMRE is hivatkozik: „…a hunok és a magyarok különböző nemzeteket alkottak… a magyarok a messze szétszóródott finnekkel alkottak egykor egy törzset, ezt a vérrokonságot ismerte, mondja már Comenius és Stiernhielm is… [...]” [15] A német egyetemeken tanuló, a legmodernebb nézeteket megismerő CZVITTINGER a magyarok közül elsőként hirdeti a finnugor nyelvrokonságot.
[15] Idézi S. SÁRDI Margit: Czvittinger Dávid bizonysága. Irodalomtörténet, 1975. 15−16. és DOMOKOS Péter: I. m. Bp. 1998.2 42.
/http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/kutatastort/Kuttortelsofgr.htm/
Kimondja a hálás (finnugrista) utókor ítéletét: Czvittinger Dávid „a magyarok közül elsőként hirdeti a finnugor nyelvrokonságot”.
A gyanútlan olvasó pedig aggály nélkül készpénznek veszi kijelentését...